RSS Logo

Elégedett vagyok az iskola színvonalával, a tisztasággal, kedvességgel. Mindennel! – Ádám Rózsa (Angol nyelvképzés)

 

A számítógép világa

Figyelem! Új ablakban nyílik meg. PDFNyomtatásE-mail

AddThis Social Bookmark Button
Hétvégenként gyakran szoktam játékokat böngészni az interneten.

Egyszer, amikor egy új játékot játszottam,véletlenül megnyomtam egy gombot. Visszaakartam menni, de a számítógép nem engedte. Azt kérte, hogy írjam be a jelszót. Azt hittem, hogy a játék nevét kéri. Épp be akartam írni amikor apu szólt, hogy ebéd, hát kimentem a konyhába ebédelni. Ez idő alatt a testvérem beosont a szobába. Mivel hallotta, hogy a játé nevét kell beírni, s meg akart tréfálni, hát beírta, hogy Chipkerózsika, majd megjelent a konyhában. Meglepődtünk, hogy későn jött, mert mindig ő az első az ebédnél.

Ebéd közben azon töprengtem milyen játéknevet írjak be. Amikor visszaültem a számítógép elé, a testvérem véletlenül meglökött, és megnyomtam az Enter-t a Chipkerózsikánál és számítógép beszippantott. Nagyon fura élmény volt. A számítógép belsejében minden kedvenc játékom olyan volt mint én. Meg akartam kérdezni, hogy hol vagyok, de ők csak annyit válaszoltak, hogy Microsoft apó, Microsoft apó. Mintha menekültek volna, hát én is mentem utánuk. Egy óriási vírus közelített meg engem, amikor egy repülő leszállt hozzám és közölte, hogy szálljak be. Beszálltam ahogy ő kérte, de útközben legalább száz kérdésem volt. - Hová megyünk?- kérdeztem - Hát Microsoft apóhoz- mondta nevetve- mindenki odatart. - És ki ő?- kérdeztem. - A számítógépben a legbölcsebb Microsoft.- felelte. - Tehát én most a számítógépben vagyok? - Pontosan- felelte rám nézve, mintha a Marsról pottyantam volna le.- Közeledünk Microsoft apó kunyhójához- jelentette be, mint az igazi repülőkön a pilóta.


Oda is értünk. Kopogás nélkül berontottam a kunyhóba. - Üres- mondtam egy kicsit félve. A kanapén találtam egy levelet. Az állt benne, hogy: „Kedves internetes játékok, sajnálom, de nem tudok többet segíteni nektek. Ha igazán nagy a baj, gyertek el a Total commanderba, ott megtaláltok." - Szóval akkor a Total commanderba kell menni- kiáltott fel a repülőgép. - Indulás!- kiáltottam el magam és rögtön a repülőgépbe ugrottam. Ahogy mentünk, útközben láttuk a vírust ahogy kergeti az internetes játékokat. - Bolondok, azt sem tudják hová csalogatják a vírust. Ha bejut a Total commanderba semmi sem akadályozza meg, hogy elpusztítsa Microsoft apót. Tapossunk a gázra, hogy előbb odaérjünk mint ők!- mondta a repülőgép. Szerencsére időben értünk oda. Illendően csöngettem, és apó be is hívott. - Mit szeretnél, édesfiam?- kérdezte. - Le szeretném győzni ezt a vírust ami fenyegeti a számítógépes játékokat, és azt reméltem, hogy te tudsz segíteni. - Neked kell segítened a magad baján,-mondta. Ahhoz, hogy legyőzd a vírust, be kell írnod ebbe a könyvbe a jelszót. Ne feledd, csak egyszer próbálkozhatsz - mondta apó. Eszembe jutott amit a testvérem írt be. Lehet, hogy az a jelszó? Beírtam hát, hogy Chipkerózsika, és az ablakon keresztül néztem végig a vírus pusztulását. Aztán egyszercsak kijöttem a számítógépből, pont akkor amikor anyu szólt, hogy vacsora. Legalább most a testvérem elsőnek ért oda az asztalhoz. Csak másnap reggel jöttem rá, hogy az egész számítógépvilágot én mentettem meg. Ismét gép elé ültem, annak ellenére, hogy nagyon untam magam. Most már óvatosabban nyomkodtam a számítógép billentyűzetét, mert féltem, hogy ismét beszippant a gép. Úgy gondoltam valami baj van a géppel, ezért elkezdtem püfölni. Az erőszak nem oldott meg semmit, mert magától beítra a jelszót és véletlenül természetesen az entert is megnyomtam. Hát következett ismét a számítógép világa. A repülő haverom viszont jó hírrel várt: - Képzeld, visszaköltözött Microsoft apó- mondta. - Szuper! Legalább nem kell elmennünk a Total commanderba. Most mi a baj?- kérdeztem. - Az internetes játékok elkaptak valamilyen betegséget, meg kell gyógyítanunk őket. - Jó! Azt hogy csináljuk?- kérdeztem. - Honnan tudjam?- felelte bizonytalanul. Gondolkoztam egy kis ideig, majd rávágtam. - Kérdezzük meg Microsoft apót! - Én is ezt akartam mondani. - Indulás, oda kell érnünk mielőtt még nem lesz játék az interneten- mondtam, mert nagyon szerettem az internetes játékokat. Seperc alatt odaértünk. Benyitottam és láttam, hogy apó nagyon el van foglalva. Meg is kérdeztük, hogy mit csinál. - A betegségnek, amibe a kis játékok haldokolnak az ellenszerét- felelte. Egy fontos összetevő azonban hiányzik, ami a pusztán van. - Azt majd mi elhozzuk!- feleltem egy kicsit elhamarkodottan. Egy képernyőn mutatott egy kengurut és az erszényében volt egy fűféle, azt kellett megszereznünk. Megkérdeztem, hogyan jutunk oda. - Hát, az interneten keresztül- felelte.

Ráálltunk egy körre és azon keresztül ott volt a puszta. Felszálltunk, de nem vettük észre a homokvihart, amit evvel okoztunk. Nemsokára utolért minket a homokvihar és zuhanni kezdtünk. Szerencsére senki sem sérült meg. - Ó, szóval ilyen egy repülő zuhanása- mondtam viccesen. - Te csak ne reméld, hogy ez nálatok is így működik!- mondta a barátom. Megnéztem a repülő motorját. - A motorba rengeteg homok került, így nem birunk repülni!- mondtam sajnálkozva.- Tudsz azért sétálni?-kérdeztem. - Azt hiszem-felelte. Hát gyalogoltunk, szerencsére nem kellett sokáig. Találkoztunk a kenguruval, aki se szó, se beszéd kezünkbe nyomta az utolsó összetevőt. - Jó. Ez mind szép és jó, de nincs időnk gyalog visszavinni és szétosztani az orvosságot, miután Microsoft apó elkészítette! Ekkor támadt egy ötletem. Szerencsére volt a sapkámon egy kis ventilátor, ami kifújta a homokot a motorból. Gyorsan felszálltunk. Előbb a körhöz mentünk, amin keresztül jöttünk . A kunyhóba cseppentünk, átadtam az összetevőt és Microsoft apó megcsinálta az ellenszert. - Megvan az ellenszer. Most hogyan osztjuk szét? – kérdeztem. - Felszálltok a repülővel és az internet határán találkoztok egy tornádóval és a közepébe dobod az ellenszert. Az ott felrobban és az illata mindenfelé eljut a levegőbe. A játékok belélegzik és meggyógyulnak!- felelte. Ismételten a repülés következett. Szomorúan néztem le, mert beteg internetes játékokat láttam, de már láttam a tornádót is. Leszálltunk. - Van egy ötletem- ordítottam.- Fölszállunk és fölülről dobjuk bele. - Azt már nem! Mindkettőnket beszippanthat- mondta.- Inkább innen dobd oda. - Olyan messzire nem tudom eldobni, inkább menjünk közelebb- kérleltem. - Ne mert akkor beszippant! Addig addig veszekedtünk, míg ki nem találtuk, hgy én beugrom a tornádóba és amikor felrobban, ő elkap engem. Egy kicsit féltem, de hát nem tehettem mást. Amikor már a tornádóban voltam, azt hittem, hogy itt a vég. Amikor felrobbant, megijedtem, aztán a repülőgép elkapott. Örömmel újságoltuk a hírt Microsoft apónak, aki rögtön visszaengedett a való világba. Nagyon boldog voltam, de egyben szomorú is, mert azt hittem, hogy most voltam utoljára a számítógép világában. Mostantól más szemmel nézek arra a világra, ahol hősként néztek rám. Talán...

BESNYI BOTOND 4.c osztály

Szabadka J.J.Zmaj iskola