RSS Logo

Jól szervezett, igazi kikapcsolódást okozott, tartalmasan oktatott, illetve képzett. – Laufer Éva (számítógépes alapképzés)

 

A számítógépes kaland

Figyelem! Új ablakban nyílik meg. PDFNyomtatásE-mail

AddThis Social Bookmark Button
Heló! Képzeld tegnap egy nem mindennapi dolog történet. Ha elolvasod a mesémet, akkor megtudhatod, hogy miért vigyázz a számítógépezéssel. Mario túlélős játékot játszottam. Az első pályán nagyon könnyű volt minden. Három-négy szörnyet legyőztem, majd az Arany-tengert átugrottam és átteleportáltam magam a második pályára. Na, innen kezdődött a történet. Rettentő nagyok voltak a szörnyek. Szinte akkorák, mint a képernyő, így csak annyit láttam, hogy ették Mario fejét. Ekkor jöttem én, akit úgy behurcoltak a gépbe, mint ha legalábbis valami bűnözők lennének. Olyan helyre vittek, ahol csak kiszáradt fák voltak meg az az irtó büdös lábszag. Nagyon megijedtem, mert nem volt ott se a tesóm, se anyu, se apu, de Orsi, a legis legjobb barátnőm se. Erről jutott eszembe, hogy megbeszéltük vele, vagyis Orsival, hogy eljön játszani. Elkezdtem gondolkodni, de hiába. A monstrumok bevittek egy dutyiba. Jócskán védve volt. Teljesen egoisták voltak. Még egy szem morzsát sem adtak. Eközben Orsi megérkezett és látta, hogy én a kompiban vagyok. Alig, hogy az entert megnyomta, hogy kiszabadítson, de a bestiák őt is bevitték a számítógépbe. Ő csak toporzékolt és nem mondott semmit, és bevitték a fogházba. Meglepődött ő is meg én is. Megöleltük egymást. Csak arra gondoltunk, hogyan jussunk ki. Azután jutott eszünkbe, hogy mi varázslók vagyunk. Így csak a fővarázslónak kellett az internetről írni, hisz ő mindig segít. Miután kiszabadított minket, adott egy térképet, amellyel a boszorkányhoz kellett jutnunk és valahogy a bájitalt megszerezni, hogy a gépből kijussunk. A boszorkánynak a chatben úgy írtuk, hogy úgy készüljön, hogy vendégei lesznek. A térképen azt írta, hogy menjünk a Fekete-óceánhoz. A navigátorba írtunk, hogy fekete-óceán. A GPS annyit mondott, hogy forduljon jobbra, balra... és így tovább! Egyszer csak útközben találkoztunk valami finomabb mutáns lényekkel. Azt mondták, hogy van a közelben egy mutáns kávézó és menjünk oda be. Úgy is tettünk. Mikor a kávét megittuk valami egészen atom cool energiában voltunk Végre, végre a fekete-óceánhoz értünk. Ott a vérszomjas farkasokkal kellett megkűzdenünk. Csak egy csiribá-biribá-bumm és olyan volt, mintha ott e lettünk volna. Tovább pedig az volt, hogy a Fekete-tengerhez kellett mennünk. Arra felé menet találkoztunk magával a fővarázslóval. Ő aztán mondott fűt-fát. Például: legyünk óvatosak a boszival, mert ő elég ravasz, meg ilyenek. De ahogyan a varázsló elfordult, jöttek a banditák. Késeket szurkáltak Orsiba. Én próbáltam kiszedni, de nem bírtam, így szóltam a varázslónak. Ő segített kivenni a késeket. A banditákat pedig mindet egy szálig kiírtotta. Most pedig az a rész jön, amikor a boszihoz kellett menni. Az a fekete kastély meg előtte a szintén feketébe öltözött őrök… hát nem volt semmi! Azzal csábítottuk el őket, hogy odavarázsoltunk sok kaját, és így bejutottunk a kastélyba. Mondtuk a boszinak, hogy kérjük a bájitalt! Azt mondta az ördöngős, hogy ha elmondjuk neki a szuper varázslók kódját, akkor mienk az ital! Szerencsére tudtam a kódot és így a mienk lehetett a varázsital. Miután ez meglett el is távoztunk. Megittuk az italt és végre itthon voltunk. Tanultunk a leckéből, hogy többet nem játszunk szörnyes játékot. Az helyett inkább egyszerű lányos játékot játszunk.

Bognár Georgina 3. osztály
Kis Ferenc Ált. Iskola – Orom
Tanítónő: Tukács Piroska