RSS Logo

Nem tudok jelenleg kivetnivalót, negatív kritikát mondani az oktatóközpont munkájával kapcsolatban, az előadó munkájával kapcsolatban különösen elégedett vagyok. – Pósa Lea (Olasz nyelvképzés)

 

Figyelem! Új ablakban nyílik meg. PDFNyomtatásE-mail

AddThis Social Bookmark Button
A mai világban már a Disney hősök is neteznek. Jelenleg a www.cseteljmost.com-on hat mesehős csetel.
Beszámolhatnék Syberpipőke veszekedéséről is arról, mi a kisebb, a bit vagy a bájt, de van ennél eggyel érdekesebb történetem is. Csetelke és Rézkilincs esete ez, szinte még a hardver is áramszünetet kérne. Igaz, a két jómadár fotót esze ágából sem rakott volna ki az adatlapra, csak írtak magukról pár szót, hősnőnkről, akinek a felhasználóneve Csetelke. Megtudtuk, hogy pont olyan, mint bárki más, csak teljesen más. Rézkilincs, aki herceg, nagyon ért a processzorokhoz, és olyan vírusírtója van, hogy Trójának annyi. Szép is lenne így a történet, de kell böki. Na, szóval Csetelke mostohaanyja berágott a kis csajra, mivel átprogramozta a gépet, és több grafikuskártyát, hangkártyát is rakott bele. Evvel pedig jobb lett a laptopja. (Igen, van neki, nem is értem, nekem miért nincs, egy mesehősnek pedig van.). A mostohaanyja, saját nevén Cameramami, egy elég nőszemély. Minden nap felment egy weboldalra, majd bekapcsolta a webkameráját, a mikrofont, és azt mondta: “Camom-Camom, mondd el nékem, ki a legszebb az interneten!” Egy darabig kielégítő választ kapott, de mostanában csakis azt mondta az a fránya net, hogy Csetelke.
Nem, ez nem lehet, ez a net már nyet! - mérgelődött Cameramami, de a fejében már meg is született, a piszkos ötlet, amit csak, hogy érdekesebb legyen, elmondom hogy le is írt a Microsoft Word-be, el ne felejtse, persze a 24 karakteres jelszavát meg tudta tanulni. Mivel már megvolt a terv, csak az kellett, hogy Csetelke tragikus módon eltűnjön. Ezért írt neki egy levelet valaki más nevében, hogy menjen ki az erdőbe. Szabad találgatni! A válasz: igen! Csetelke bevette az egészet, és ahogy Cameramami számított rá, a laptopját is magával vitte. Hősnőnk várt a megírt talira, de az csak nem jött, ezért elindult haza... és ment... ment... ment... ment, ám csak azt nem tudta, hova, vagyis eltévedt. Minden ötlet az eszébe jutott, csak az nem, hogy rámenjen a Google Earth-ra. A nagy bolyongásban rátalált egy kis kuckóra. Bement. Mindenféle CD-k, kinyomtatott dokumentumok, merevlemezek vártak rá. Ott volt 7 számítógép, mindegyik benne volt 3 programban: egy játékban, egy dokumentumírásban, és egy internetes zeneletöltőben. Leült az első géphez, megpróbálta a játékot, de az túl nehéznek bizonyult, ezért leült a harmadikhoz. Ott elolvasta az addig írt dokumentumot, de véletlenül, ahelyett, hogy arra a kicsi x-re kattintott volna, ami a kilépéshez kell, az helyett a nagy X-re ment, ami pedig a törlés. Megijedt, meglökte a mellette lévő poharat, ami a negyedik gép billentyűzetét tropára tönkretette. Gondolt egyet, és odaült az ötös géphez, ahol az internetes zeneletöltéssel az összes mb-t lefogyasztotta. Ezután a sok jó cselekedet után elfáradt, talált magának egy kis zugot, ahol a saját kis laptopjával elszórakozott. Hazajött a 7 span, vagyis a hét informatikus, akik egy óriási gyárat működtetnek, az IBA Kft-t (Informatikusok Bezsebeléseinek Aranykiszámítása). A 7 span, név szerint Jépégétüsszentés, Virtualkuka, Vírusmorgó, Csipáska, Stréberetlen, Okostóni és Füligbluetot. Azt mondja az első, Jépégétüsszentés:
- Valaki játszott a gépemen!
- Az enyémen pedig kitörölték a dokumentumaim – mondta egy másik.
- Valaki leöntötte a tasztaturámat – morgott Vírusmorgó.
- Hányszor mondjam, hogy billentyűzet? – okoskodott Okostóni.
- Az én gépemen lement az internet pénz, de legalább addig sem fárasztom magam – mondta Csipáska, kinek neve nem a legszebb volt, de szeretetreméltó hackerek közé sorolták.
Keresték, vajon ki tört be a gépükbe. Ki? De ezek a mai mesehősök már nem kutakodtak, hogy hol lehet egy élő személy hanem inkább valami vírusra akarták fogni. Persze ha néha könyvet is olvasnának, nem csak a képernyőt bámulnák, akkor felismerték volna a mesét, amibe csöppentek, de persze azt se tudják, mi a könyv azt már annál inkább, hogy mi az a fáljnév felépítése, pl. hogy a BAT, a COM, az EXE csupa ilyen mesehőstelen dolgokat. Amikor már rájöttek, hogy semmiféle vírus, esetleg baktérium nem támadta meg a számítógépeket arra a végkövetkeztetésre jutottak, hogy csakis valami élőlény lehetett. Kutattak a házban. Egyszer Virtualkuka rátalált Csetelkére. Szólt volna a többieknek is, de ők már a házon kívül keresték a betörőt, és mivel Virtualkuka néma is, megdobta őket egy SMS-sel, a baj csak az volt, hogy telefonostól az ablakon át. Lényeg a lényeg, mindenki bejött. Csetelke, mikor felébredt a chatelésből, ami egy fél óra alatt be is következett, lefagyott a látványon. Nem gyakran látni 7 törpe informatikust, akik, szögezzük le, nem testvérek, csak spanok. Egyikőjük se mert megszólalni, ezért Strébertelen küldött egy e-mailt Csetelkének. Hogy az e-mail címet honnan szedte, ne is kérdezzék. Csetelke hűségesen válaszolt, és így tudtak kommunikálni. A 7 span kiszámolta, annak a statisztikáját, hogy mennyi haszon válna abból ha Csetelke velük élne és közös megegyezés alapján maradhatott. Másnap a 7 informatikusnak dolgozni kellett mennie, de rákötötték Csetelkére, hogy senkitől nem fogadhat el semmiféle cd-t, DVD-t vagy akármilyen dolgot, amihez kell számítógép, esetleg internet. Mindeközben Cameramami újra felment kedvenc oldalára, bekapcsolta a webkameráját és a mikrofont majd azt mondta:
- Camom – camom, mondd el nékem, ki a legszebb az interneten!
Már ki is írta a választ a weboldal: „Szép vagy, szép vagy ezen az oldalon, de szebb nálad Csetelke száz másikon”.
Cameramami azt hitte, hogy már végre megszabadult Csetelkétől avval, hogy eltévedt, de valahogy le kellett szednie, hogy Csetelke soha többet ne netezzen, ami a Csetelke függőségét illeti abba belehalt volna. Csetelke a spanok házában épp nézegette a gépeket. Amikor már megunta, leült és felment a www.cseteljmost.com oldalra, ahol Rézkilincs már várta. Megírták egymásnak, hogy mi történt velük mostanában. Csetelkét meghívta egy új felhasználó chetelni. Fel se tűnt neki: az volt a neve, hogy Csetelkeanyja, a sajátja meg, hogy Csetelke. Egy idő után megkérdezte ez az új felhasználó, hogy ha ő elküldene egy nagyon jó programot, azt letöltené-e. Csetelke emlékezett, hogy mit mondott a 7 span, de gondolta ez nem lehet annyira veszélyes, csakhogy az a valaki aki küldeni akarta neki azt a programot, az a mostohaanyja volt, és egy vírust küldött. Nem erőset, de attól leblokkolja a felkészületlen kis Csetmestereket. Mivel Csetelke úgy gondolta, ebben nincs semmi veszélyes le is töltötte. Abban a perben a laptop, amit használt, kikapcsolódott, és nem indult újra. Csetelke ebbe belebotránkozott, és össze is omlott, majd elájult. Mikor a 7 törpe, elnézést: span hazaért a “nagy” munkából, meglepődve nézték Csetelkét. A legokosabb, Okostóni ránézett Csetelke laptopjára, és már rájött, mi történt. Csak betette a vírusirtóját, és újra minden a régi lett. Csetelke nem értett semmit. Amikor a gonosz mostohaanyja hazaért, első dolga volt, hogy felment arra a bizonyos oldalra, de mivel akkorra már Csetelke újra az élő netesek sorát bővítette, ismét nem azt a választ kapta, amire várt.
- Most már valami drasztikusabb terv kell...
Mivel Cameramami nem igazán ért a számítógéphez, a következő pár mondata semmiféle összefüggésben nincs a normális észjárással.
- Szóval, ha a processzorra ráküldök egy hardvert, ami BMP típusban van, akkor elérhetem azt, hogy az adatmennyiség átváltozzon a felére, majd ez így megtámadja a központi egységet, ami a hálózati kártyát elroncsolja, és a terabájtból bit lesz... Inkább megkérek valakit, hogy segítsen... De mért beszélek magamban?
Kedden, vagyis másnap a spanok ismét elmentek dolgozni, de rákötötték Csetelkére, hogy semmit ne csináljon, ami megint veszélyeztetné az életét. Ahogy a 7 barát = span elment, csöngő szó hallatszott.
Ott állt az ajtó előtt Micipaci, akit nem szabad összetéveszteni Micimacival, mert, hogy kér teljesen külön személyiség. Csetelke imádta Micipaci meséit és nem meglepő, hogy Micipaci egy DVD-csomaggal lepte meg Csetelkét. Cseti először nem akarta elfogadni, de csak meggondolta magát, az viszont fel se tűnt neki, hogy az előtte álló valakinek nem mozog a szája, úgy beszél. Pár perc múlva már be is tette a DVD-t, ami nem meglepő, hogy egy olyan vírust hordozott, ami mindent leállít, nincs ellenszere csak egy herceg szoftvere. Csetelke ismét összeesett, de most kilátástalan volt a helyzet. Amikor a spanok hazaértek, semmit nem tudtak tenni... már-már feladták. De ki emlékszik Rézkilincsre? Igen, mivel Csetelke már rég nem volt fenn, gyanítani kezdte, hogy valami sántít. Mivel igazán egy zseniről van szó, nem volt neki nehéz Csetelke nyomára találni, de sajnos már késő, Csetelke koporsójában fekszik, mellette a gép, ami mutatja halála okát.
A herceg nem nézhette tétlenül, érezte, hogy ő meg tudja menteni. Nála volt 1 CD-n a saját, számítógépét működtető és a futtatható programok összessége vagyis a szoftver és ki emlékszik hogy mi töri meg a varázst vagyis a vírust. Igen, pont ez. A herceg evvel megmentette Csetelkét. Na de ki is volt, aki beöltözött Micipacinak? Nem, nem a Királynő! Na jó de, igen, és amikor hazaért, szerencsétlenségére Csetelke már megint élt és az oldala megint nem azt válaszolta, amit ő várt. Felmérgesedett, s így beleütött egyet a monitorba, amibe hirtelenjében bele is esett. Az arca a szilánkoktól teljesen ronda lett, őróla már nem hallani. Ami a herceget illeti, összeházasodtak, nem is meglepő, és boldogan gépeltek, amíg bele nem fáradtak.
- Szerinted rájönnek végre ezek az emberek, hogy a mesehősök talán modernebbek, mint ők? - kérdezte Hófehérke, aki a chetes nevén Csetelke, és ezzel be is fejezte az írást azzal a bizonyos Rézkilinccsel.

Apró Alekszandra 6.b osztály
Kis Ferenc Általános Iskola, Oromhegyes