RSS Logo

Nagyon meg voltam elégedve mindennel, nagyon rugalmas és kedves az előadó. – Gordos Rita (mérlegképes könyvelői képzés)

 

Holle anyó

Figyelem! Új ablakban nyílik meg. PDFNyomtatásE-mail

AddThis Social Bookmark Button

Egyszer volt egy öregasszony, aki egy kicsike kis számítógépházban lakott két lányával.
Az egyik lágy csúnyácska volt, ő volt az özvegyasszony édeslánya. Kímélte is őt. A másik kislány az özvegyasszony mostohalánya volt, és nagyon szép. Neki kellett az alaplapot, az áramforrást, a processzort, az operatív memóriát és a különböző író, olvasó fejeket rendben tartani. A szép mostohalány dolga volt a merevlemez kezelése is. Egy napon oly sebesen forgatta a merevlemezt, hogy a durva széle felsebezte az ujjait, még a vér is folyt belőle. Csupa vér lett a merevlemez is. Szerette volna megtisztítani, de beragadt. Beszaladt a gépházba, elpanaszolta esetét az özvegyasszonynak, s ő az ügyetlenségéért jól leszidta, és megparancsolta, hogy tisztítsa meg. Szegény kislány hiába próbálkozott, elvesztette az eszméletét. S mikor felébredt az enter nevű gombon találta magát. Ahogy ment a gombhoz, rátalált egy roskadozó F2-es gombra. A gomb könyörgött a kislánynak, hogy vegye le róla a terhet. Így is lett. Amikor továbbment egy füstölgő szkennerre talált. A belsejéből síró hangok hallatszottak. Ropogósra sült képek és szövegek panaszolták, hogy bent hagyták őket, s vegye ki őket. A kislány így is tett, s folytatta útját. Hamarosan egy méteres dróthoz ért. Átkukucskált rajta, s mivel senkit sem látott bent bebújt a különös helyre. Öreg néne feküdt a vezetékben, akinek egy hatalmas vasfog éktelenkedett a szájában. Holle anyó vigyázott a számítógép nyugalmára. Magához hívatta a kislányt, hogy igazítsa meg feje alatt a vezetéket, rázza is fel, hogy a benne levő szikra felfrissüljön. Ilyenkor odafent tiszta a kép. Így is lett. Megállapodott vele, hogy ott marad nála. Minden munkát elvégzett, ami a vezeték körül adódott. Gyorsan teltek a napok, Holle anyó nagyon jól érezte magát. De a kislány szomorú szíve folyton azt súgta, hogy menjen haza. Holle anyót meghatotta a kislány könyörgése, és elengedte. Szépen felöltöztette, kézen fogta, s elindultak a fenti világba. Nem sokára egy hatalmas lézernyomtatóhoz értek, amit fényesség ragyogott be. Itt elbúcsúztak egymástól. Amint átlépett a kislány a nyomtatón aranyeső kezdet hullni rá. Úgy ment hazáig. A kislány anyja és mostohatestvére nem győztes csodálkozni, amikor elmesélte a történteket. Mostohatestvére, a csúnya és lusta lány elhatározta, hogy ő is végigjárja ugyanazt az utat. Másnap elővette a merevlemezt, de kezelni nem tudta. Ezért odament a CD-íróhoz, és az íróval felsértette a kezét. Elindult a megadott irányba. De ő a testvérével ellentétben cselekedett. Nem segített a roskadozó F2-es gombnak, sem a füstölgő szkennernek, Holle anyóról is keveset gondoskodott. A sokadik napon azonban kiadta a kislány útját. Elindult, alig várta, hogy átlépje a nyomtatót. Amint átlépett rajta hatalmas festék kerekedett felette, szakadni kezdett az eső. A csúnya lányra nem aranyeső, hanem ragacsos, fekete szurok hullott, és az borította be a bőrét meg a ruháját. Sírva, zokogva ment haza.
Holle anyó ezzel jutalmazta a lány lustaságát.

Szeles Viktor
Dr. Tihomir Ostojić Á. I. 6/2
Tiszaszentmiklós