RSS Logo

Számomra megfelelő maga a központ és az előadások is. – Kiss László (Angol nyelvképzés)

 

Jobb és Bal

Figyelem! Új ablakban nyílik meg. PDFNyomtatásE-mail

AddThis Social Bookmark Button
Hol volt, hol nem volt, ahol a kúrtafarkú malac túr, volt egyszer egy hatalmas erdő.
Az erdő mellett volt egy tudósnak a háza, itt rejtőzött el a külvilágtól. A tudósnak volt két gyermeke, az egyik volt Jobb a másik meg Bal. Jobb és Bal szerettek új dolgokat felfedezni. Mikor meghalt az anyukájuk, a tudós apa nem vett feleségül senkit, összerakott egy robotot. A robot minden házimunkát elvégzett, mintha egy bejárónő lett volna. Az erdőben volt a híres csokigyár az „Édesen szép az élet". Bár senki sem tudta a pontos helyét. Soha senki nem látta, hogy működne a gyár vagy hogy a csokit elszállítják.
Egyik nap, mikor Jobb és Bal megtudta, hogy a mellettük lévő erdőben van a híres csokigyár, elhatározták, hogy megkeresik. Este, mikor aludni tértek, megbeszélték, hogy holnap indulnak. A robotot, Lolát, gyorsan kicselezték, így kibírtak osonni a hátsó kijáraton. Apjukon nem kellett idegeskedni, mivel egész nap a laboratóriumban volt. Mikor kiértek az udvarra, nem tudtak dönteni, hogy a dzsippel menjenek vagy a kvad motorral. Végül a motor mellett döntöttek, mivel jobban bírja a dombos akadályokat. Felszerelték a GPS, és már indultak is. Ahogyan az erdő közepe felé tartottak, egyre sötétebb lett. Úgy gondolták, hogy megállnak ékszakára, mivel az orrukig sem láttak. Egy kis idő múlva fényeket láttak, és hangos zenét hallottak. Nem tudták elképzelni, hogy mi lehet az, ezért közelebb mentek. Szemük elé hihetetlen látvány tárult. A csokigyár volt ott az orruk előtt. A fények és a zene onnan jött.
Közelebb mentek, egy liftet fedeztek fel, és beleszálltak. Jobb megnyomott egy piros gombot, a lift pedig óriási sebességgel elkezdett mozogni. Míg egyet pislantottak, már a csokigyár belsejében voltak.
Nem hittek a szemüknek! Nem volt ott semmi, csak egy számítógép és egy hatalmas karosszék. Nagyot csalódtak, hogy ekkora gyárban nincs semmi. Ekkor egy hang szólított meg őket:
- Kik vagytok? Mit kerestek itt?
- Jobb és Bal a nevünk, és eljöttünk megnézni, hogy mi van itt!
A hang előjött a karosszékből, és egy mókus ugrott eléjük. A fiúk meglepődtek. A mókus így szólt:
- Mogyi vagyok, ez az otthonom.
Jobb és Bal megörült, felkiáltottak:
- Éljen, találkoztunk az „Édesen szép az élet" tulajdonosával. Miután Mogyi körbevezette őket, a fiúk indultak volna, de Mogyi nem engedte őket.
- Ha egyszer már úgy is itt vagytok, dolgozhattok nekem!
A fiúk ellenezték, de mikor meglátták a robot sereget, elfogadták az ajánlatot. Gondolták, úgysem lesz semmi tennivaló. Egy hónapig csokin éltek, miközben halálra dolgoztatták őket. A munkájuk a legrosszabb álomnál is rosszabb: a papírmunka volt. Miközben Bal teljesen elhízott, Jobb próbálta lebeszélni az evésről, de nem tudta. Egyik nap látták, hogy Mogyi szereli az egyik robotot, ekkor Balnak támad egy jó ötlete. Elkaptak egy robotot, és átprogramozták. Minden nap átprogramoztak egyet, és az egész sereget az ő oldalukra állították. Megparancsolták a fiúk, hogy kapják el Mogyit, és a rendőrségnek átadták. A robotsereget szabadon engedték, ők pedig hazamentek. Az apukájuk nagyon örült nekik, és azt mondta, nincs több kísérletezés mindig veletek leszek.
Az erdőt lerombolták és szép áttetsző erdőt telepítettek, utakkal, lámpákkal, ami az „Édesen szép az élet" nevet kapta.
Ha nem hiszed, járj utána.

(A Jancsi és Juliska című mese alapján)

Anitics Emese
6.c osztály
Csantavér
„Hunyadi János Általános Iskola"