RSS Logo

Szerintem komoly hozzáállás, versenyképesség, színvonalas oktatás jellemzi. – Báthory László (mérlegképes könyvelői képzés)

 

Figyelem! Új ablakban nyílik meg. PDFNyomtatásE-mail

AddThis Social Bookmark Button
Minden nap egy kicsit szoktam játszani a computeren. Egyik nap valami furcsa dolog történt.
Mikor beléptem a szobámba, láttam, hogy az ekránon valami hullámzó kör kering. Lassan odamentem és egyszer csak beszippantott az ekránja. Segítségért kiáltottam, de senki sem hallotta meg.
Egy mezőre pottyantam.
- Nekem valahonnan ismerős ez a hely. Igen, ez az a játék, amit játszani szoktam. Borzasztó Borz birodalmába kerültem.
Abban a pillanatban megjelent előttem.
- Szia! Tudod, hogy én minden áldott nap veled játszok a computeren? – kérdeztem. Különben Attila vagyok. Magam sem tudom, hogyan kerültem ide.
- Borzasztó Borz a nevem. Örülök, hogy itt vagy. Segíts nekem harcolni az ellenséggel, hogy megszerezzük az igazgyöngyöt, amelyben az igazság és a békesség ereje rejlik. Nagyon jól fel kell készülnünk. Azt is jól tudod, hogy az igazgyöngyöt Baba Joga , az erdő mélyén élő boszorkány lopta el a faluból. Háza csirkelábon áll, csontkerítéssel körülvéve.
Elindultunk. Hamarosan megpillantottunk egy lángoló robotot, amit csak úgy lehet legyőzni, hogyha a vírusóceánból vízet merítünk és leöntjük a fejét. Borzasztó Borz elvonta a robot figyelmét, én pedig leöntöttem a vírusóceán vizével. A robot szétesett, kijött belőle egy tigris.
- Én tudom, hogyan tudjátok ellopni a gyöngyöt. Itt van ez a bakkecske húzta lángoló szekér. Ezzel át tudtok menni az élőfák erdején.
Megköszöntük a segítséget és elindultunk. A kecske olyan sebesen ment, mint a villám. Egy perc alatt odaértünk Baba Joga házához. Borzasztó Borz elvette tőle a seprűjét és kardjával elvágta. A boszorkány nagyon mérges volt, mert így nem tudott követni. Én elvettem az ágya alól a gyöngyöt. Felültünk a szekérre és elmentünk barátom falujába, Óceániába. Feltettük a gyöngyöt a helyére, az aranykehelybe és újra béke let Óceániában.
- Nagyon szeretnék még játszani veled Borz, de vár már a családom. Mennem kell haza.
- Látod azt a kaput? – kérdezte szomorúan.
- Igen, látom.
- Azon ha kilépsz, otthon leszel.
- Jó, de kérek tőled egy autógramot.
- Tessék, ez a névjegykártyám.
- Ég veled, barátom!
Seperc múlva otthon voltam. A felnőtteknek el sem meséltem, hisz ők a különös dolgokban úgy sem hisznek.
GOLIĆ Attila 4.c osztály
Szabadka J.J.Zma iskola